Az újságírók munkáját segítõ – online sajtótájékoztatók eszközeként használható – internetes portál felépítésén dolgozó Pressonline a MÚOSZ, a T-mobile és a Média Hungária közremûködésével szeptemberben online újságíró-kutatást végzett. A kutatás célja az volt, hogy mélyebben megismerhessük az újságírók véleményét, attitûdjeit munkájukkal, munkakörülményeikkel, kiemelt módon az online eszközök használatával kapcsolatban. A csak interneten elérhetõ kérdõívre 421 gyakorló újságíró, a megszólítottak mintegy 10 százaléka válaszolt. A kutatás szakmai-módszertani irányítója, a Suvet:Research 5%-os értékelhetõségi küszöböt határozott meg, ez a válaszadási arány tehát biztosította az érdemi összegzés lehetõségét.

A válaszadók 45%-a több mint két helyen dolgozik
A „megkérdezett” újságírók nagy többsége számára az újságírás fõfoglalkozást jelent (70%), 13%-uk végzi az újságírást másodállásban, míg közel egyötödük csak alkalmanként, kiegészítõ tevékenységként cikkez. Emellett viszont igaz az is, hogy ha még fõtevékenységüknek tekintik is az újságírást, ezt nem egy szerkesztõségnek végzik, többségük (61%) legfontosabbnak tekintett újságírói munkahelye mellett máshol is dolgozik (a válaszadók 45%-a több mint két helyen dolgozik).

A mintába került újságírók többsége – önmeghatározása szerint – a munkája során elsõsorban a magyar társadalom kérdéseivel foglalkozik (46%). Belpolitikai kérdésekrõl 19%-uk, gazdasági témákról 15%-uk, a nemzetközi eseményekrõl 9%-uk ír. Elsõsorban bulvárhírekkel 5%, sporttal 6%-uk foglalkozik. Legtöbben (72%) Budapestet tekintik elsõdleges újságírói székhelyüknek, további egytizednyien valamelyik megyeszékhelyt, egyéb településrõl 9%-nyian dolgoznak, míg kizárólag internetes újságírással szintén 9% foglalkozik. A válaszoló újságírók csoportját – annak ellenére, hogy a kérdõív online volt – nem csak fiatalok alkotják: a minta kb. fele (47%) 40 éven aluli (20% 20-29 éves), további 42% 40-59 éves.

Mintegy 30%-nak nincs újságírói képesítése
A válaszolók kétötöde diplomás újságíró (22%-nak egyetemi diplomája van), egynegyedük (23%) nem iskolai rendszerben szerzett újságírói képesítést, 8%-uknak középfokú újságírói végzettsége van, és közel egyharmaduk (30%) ír újságírói képesítés nélkül. Az újságírásban eltöltött idõ szerint a minta 20%-a tekinthetõ valamennyire kezdõnek (max. 5 éve vannak a szakmában), velük együtt közel kétharmadnyian vannak (61%) azok, akik a rendszerváltás után kezdtek az újságíráshoz.

A kutatás kizárólag online jellege miatt nem meglepõ, mégis tény: a mintába nem került olyan újságíró, akinek otthonában vagy munkahelyén ne lenne legalább modemes internet-kapcsolata. Az otthoni és a munkahelyi ellátottság egyaránt 90 százalék feletti (93, illetve 92 százalék). A megkérdezettek kevesebb, mint egytizede (7,4%) tudja kizárólag a munkahelyén elérni az internetet, 8 százalékuk pedig csak otthonról. A kétharmadot is meghaladja azok aránya (72,1%), akik legalább az egyik helyen minimum ADSL kapcsolattal rendelkeznek, a válaszoló újságírókra pedig az jellemzõ a legnagyobb arányban (31,8%), hogy otthon is és munkahelyükön is ADSL-kapcsolaton keresztül interneteznek.

Leggyakrabban hír- és információkeresésre és levelezésre használják a netet
Az elért újságírók mindössze 1 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem használ internetet. A használók kevesebb, mint egyharmada (összesen a minta 31 százaléka) elsõsorban a munkájához, 68 százalékuk a munkán kívül szórakozáshoz is igénybe veszi az internet nyújtotta lehetõségeket. A netet leggyakrabban hír- és információkeresésre (99%), illetve levelezésre (98%) használják, de a megkérdezettek több mint fele legalább ritkán igénybe veszi az e-bank szolgáltatást (52%) vagy az interneten vásárol (51%). Minden második válaszoló (49%) szokott filmet vagy zenét letölteni, az ingyenes tárhely használata (45%), a személyes tartalmak elhelyezése (43%) vagy valamilyen IP-telefon használata (35%) azonban a többségre nem jellemzõ. Interaktív alkalmazásokat 25%-uk rendszeresen, 51%-uk ritkán, 21%-uk egyáltalán nem használ.

A munkája során felhasznált források között az újságírók 86 százaléka rendszeresnek, további 13 százalékuk alkalmanként elõfordulónak minõsítette az internetet – ezzel ez a leginkább használt forrás. Az internet-használók közül szinte mindenki igénybe vesz magyar nyelvû tartalmakat (99%), négy újságíróból három angol nyelvû információkból is dolgozik (74%), egyharmaduknak pedig a német oldalak is segítséget nyújthatnak (29%). Arra a kérdésre, hogy mióta használják hírforrásként az internetet, a megkérdezett újságírók többsége – minden korcsoportban és függetlenül attól, hogy mióta dolgozik újságíróként – az 1998 és 2000 közötti intervallumot jelölte meg (a teljes mintában 48%).

A legtöbben háttéranyagokat gyûjtenek az interneten (93%), de munkájukról információval szolgálók szintén nagy arányban használják az online adatbázisokat (74%), a hírügynökségi információkat (60%), vagy keresnek sajtóközleményeket a neten (55%). Ezeken felül egyéb feladatuk ellátásához 26 százalékuk veszi igénybe a világhálót. Az egyéb feladatok között említették a témakeresést (5%), a meglévõ adatok ellenõrzését (3%), a kapcsolattartást (3%), a fotók és illusztrációk felkutatását (2%), a munka közbeni kikapcsolódást (2%), valamint a fórumok és blogok böngészését (1%). A válaszolók ezekre az egyéb feladatokra tartják a leghatékonyabbnak az internetet; négyötödük (81%) szerint nincs is jobb eszköz erre a feladatra. Ugyanilyen mértékben (81%) tartják hatékonynak a netet az online adatbázisok elérésében és a háttéranyagok gyûjtésében (79%), és valamivel kevésbé a hírügynökségi információk (69%), illetve sajtóközlemények (69%) megtalálásában.

A megkérdezettek kétharmada legalább alkalmanként látogatja a MÚOSZ honlapjait
Az internet használata a mindennapi gyakorlatban leginkább az országos hírportálok (94%) és hírkeresõ oldalak (65%) látogatását jelenti, de a mintába került újságírók természetesen igénybe veszik a sajtófigyelõk (42%), a gazdasági portálok (41%) és az elõfizetéses adatbázisok, illetve archívumok (36%) szolgáltatásait. A megkérdezettek kétharmada legalább alkalmanként látogatja a MÚOSZ homepage-ét (73%) és az eMaSa portált (68%). Érdekesség, hogy az eMasát a válaszadók 30%-a, a muosz.hu-t „csak” 21%-a látogatja rendszeresen, ugyanakkor az alkalmanként honlapjainkra látogatók közül többen olvassák a muosz.hu-t (52%), mint az eMasát (38%).

Mivel biztosan nem az ellátottságról, feltehetõen az elérhetõ tartalmak minõségérõl vagy a tájékozódási szokásokról árulkodik, hogy a fentiek ellenére az online kérdõívvel elért újságírók többségének (58%) nem elsõdleges hírforrása az internet, a vezetõ hírekrõl elsõként mindössze 47 százalékuk szokott onnan értesülni. Ez az arány nem alacsony, minden más forrásnál magasabb, de az újságírók 17 százaléka továbbra is a rádióból, 15 százaléka a televízióból, 14 százaléka a nyomtatott sajtóból, 7 százaléka pedig egyéb helyrõl értesül elsõként a vezetõ hírekrõl.

70%-uk kipróbálná az online sajtótájékoztatót
A kérdõívet kitöltõktõl – rövid tájékoztatást követõen – azt kérdeztük, részt vennének-e egy online sajtótájékoztatón. A néhány soros leírás az online sajtótájékoztató hagyományoshoz való hasonlóságát, az elõre rögzített kezdési idõt, a kérdésfeltevés lehetõségét és a sajtóanyagok könnyû elérhetõségét emelte ki. Ezt követõen a megkérdezettek több mint kétharmada (70%) biztosra ígérte részvételét egy esetleges online sajtótájékoztatón, további egytizede (11%) valószínûsítette azt. Az online kérdezésben résztvevõk mindössze 4 százaléka zárta ki, hogy kipróbálná az új lehetõséget, 15 százaléka pedig ugyan nem zárta ki, de inkább azt válaszolta, hogy nem venne részt. Logikusnak tûnik, hogy az internetes és gyakrabban megjelenõ (pl. elektronikus) médiumoknál dolgozó újságírók fogékonyabbnak tûnnek az online sajtótájékoztató iránt, mint a hagyományos, nyomtatott és ritkábban megjelenõ médiumok munkatársai: az utóbbiak között kétszer annyian (31%) zárkóztak el a kipróbálás elõl, mint az elõbbiek körében (15%). Az internethasználattal való összevetésbõl kitûnik, hogy azokat is jobban érdekli az online sajtótájékoztató, akik nem csak munkájukhoz használják az internetet, hanem szórakozáshoz is.

Egy ingyenesen elérhetõ újságírói portálon az online interjúkészítést használnák a felsoroltak közül a legkevesebben (53%) – bár további egyharmad talán kipróbálná. Elsõsorban gyakori témákhoz kapcsolódó háttér-információs, illetve szóvivõi adatbázisok, háttéranyagok letöltését kedvelnék és használnák az újságírók, és szívesen vennék, ha a portálon õket személyesen érintõ online tanácsadással is találkozhatnának. Mindehhez többségük (63%) személyes adatait is szívesen megadná. A kutatás eredményei szerint tehát a kollégáknak elsõsorban az újságírókat érdeklõ adatbázisokra, hírekre, háttéranyagokra van szükségük. Egyéb szolgáltatások – a speciális vásárlási kedvezményektõl kezdve, a szakmai továbbképzésen, állásközvetítésen, karriertanácsokon át az ingyenes tárhelyekig – lényegesen kevesebb látogatót remélhet. A válaszoló újságírók háromötödét (61%) személyes érdeklõdése, kíváncsisága vonzotta a pályára, a válaszok alapján a második leggyakoribb ok azonban a véletlen (15%). Az újságírói szakma személyükre ható vonzerejének fontos elemeként említik továbbá a foglalkozást körüllengõ romantikus elképzeléseket (8%), a homályos határterületek miatt lehetséges könnyû, észrevétlen belesodródást (7%) és az esetek 5 százalékában a családi hagyományok folytatását.

Minden második újságíró kiszolgáltatottnak és rosszul keresõnek érzi magát
Személyes vonzalmukon felül a mintába kerültek a szakma legfõbb erényei között tartják számon, hogy érdekes, változatos (88%), széles körû tájékozottsággal (63%) és általában nagy fokú függetlenséggel (42%) jár, lehetõséget nyújt a színfalak mögött zajló folyamatokra való rálátásra (32%), és magas színvonalú munkát tesz lehetõvé (30%). Tíz százalék alatti, de érdemi említettséggel a pozitívumok között szerepel még, hogy a foglalkozáshoz egyéb elõnyök is kapcsolódnak (9%), illetve jó a társaság (8%). Alig néhányan említették a jó érdekérvényesítõ képességet és a megbecsülést (4-4 százalék), a más szakmákhoz képest nagyobb befolyást (3%), a jó keresetet az összetartó szakmai közösséget (2%).

A szakma elõnyei között 2 százalékos említettséggel szereplõ létbiztonság már csak azért sem vehetõ komolyan, mert 73 százalékkal ennek hiánya vezeti a hátrányok rangsorát – ennek ismeretében elõnynek valószínûleg csak egy kivételes helyzetû csoport szempontjából tûnhet. A válaszoló újságírók 50 százalék körüli arányban panaszkodnak a kiszolgáltatottságra (55%) és a rossz kereseti lehetõségre (45%), ráadásul a mintába kerültek egyharmada szerint a közösség sem összetartó (36%), egynegyedük pedig a megbecsültség hiányát is a legjelentõsebb hátrányok egyikének tartja (24%). A rossz érdekérvényesítõ képességen (21%) és a munkára általánosan jellemzõ alacsony színvonalon (12%) felül alig néhányan említenek hátrányokat, többek között, a munka unalmasságát (3%), a rossz társaságot (2%) és az általános tájékozatlanságot (1%). Látható tehát, hogy a szakma megítélése nem egységes, ugyanazt egyesek hátránynak, mások elõnynek érzékelik. Az újságíró szakma tehát nem különbözik a többi hivatástól abban, hogy egységes önképpel rendelkezik. Egyedül az elõnyként megjelenõ színfalak mögé való belátást nem cáfolta a másik oldal. A megbecsültség azonban olyan általánosan fontosnak tartott érték, amit érdemes közelebbrõl megvizsgálni: a mintába került újságírók háromnegyedének (75%) fontos, ezen belül 41 százalékuknak nagyon fontos.

78%-uk mégis büszke arra, hogy újságíróként dolgozik
A megkérdezettek 61 százaléka úgy érzi, hogy megkapja a neki járó megbecsülést (további 4 százaléka egyenesen „nagy megbecsülésnek örvend”), 30 százaléka azonban hiányolja a megbecsülést. Az online kérdõívvel elért újságírók fele egyetért abban, hogy az újságírókat övezõ esetleges megbecsülés forrása feltételezett befolyásuk (50%), 18 százalékuk szerint a személyes ismertség és népszerûség eredményezi a megbecsülést, de lehetséges magyarázatként említik még rejtélyesnek tartott foglalkozásukat (10%), eszüket (9%), illetve azt, hogy az igazságmegmondó szerepében tûnnek fel („végül is õk mondják meg, hogy mi az igazság”).

A mintába került újságíróknak attitûdállítások közül kellett választaniuk, hogy kiderüljön, összességében mit gondolnak megbecsültségükrõl, szakmai kilátásaikról, személyes helyzetükrõl. A válaszok alapján az újságírók 92 százaléka úgy gondolja, összességében jó dolog újságírónak lenni, döntõ többségük szerint „mégis az a jellemzõ, hogy az újságírókat övezi valamifajta tisztelet, megbecsülés” (83%), és mindent összevetve az újságírók semmivel sem rosszabb helyzetûek, mint bármely más értelmiségi szakma mûvelõi (82%). A megkérdezettek az elõbbiekkel közel azonos arányban éreznek büszkeséget amiatt, hogy újságíróként dolgoznak (78%). Ez azzal együtt bíztató, hogy azt csak valamivel több, mint a válaszadók fele érzi, hogy újságíróként is csinálhat karriert (58%).  A válaszadók közül 248-an vállalkoztak arra,  hogy a kérdõív második részében található kérdéssorozatra is választ adjanak. Ez a kérdéssor európai összehasonlításban vizsgálta az újságírók munkakörülményeit, a választott szakmájukkal kapcsolatos érzéseket, véleményeket.

A magyar újságírók 19%-ának munkaintenzitása kiemelkedõ
Az újságírók háromnegyede úgy érzi, hivatása nagyon kemény munkavégzést igényel, nagy többségük (65%) mindig nagyon gyorsan és nagyon szoros határidõkkel dolgozik. A válaszadók fele rendszeresen túlórázik, és ugyanennyien vannak, akik úgy érzik, a rendelkezésre álló idõ sosem elég munkájuk elvégzésére. A magyar újságírók 19%-ának munkaintenzitása tekinthetõ kiemelkedõnek. Ez – az Eurobarometer 2001-es felvételére hagyatkozva – azt jelenti, hogy az újságírók munkaintenzitása nem tér el jelentõsen az átlagostól hazánkban. Az EU-országok között Magyarország e tekintetben a hatodik helyet foglalja el; hazánkban a kiemelkedõen magas intenzitással dolgozó munkavállalók aránya meghaladja az EU és az újonnan csatlakozott országokban tapasztalt arányt.

A válaszoló újságírók között az online frissülõ és a napi megjelenésû médiumok képviselõi között 23%, illetve 26% a kiemelkedõen magas intenzitással dolgozók aránya (szemben a heti vagy ritkábban megjelenõk között tapasztalható 12%, ill. 15%-kal! A munkavégzés megélt intenzitása legerõsebben a médium megjelenésének gyakoriságával függ össze. A munkavégzés intenzitásával kapcsolatos változókból skálát képezve, a skálaátlagokat újságírói csoportonként tekintve kitûnik, hogy a leggyakoribb megjelenésû médiumok keményebb, gyorsabb munkavégzést követelnek. A napi megjelenésû és az online frissülõ médiumok újságírói a többi újságírónál intenzívebb munkát végeznek.

43%-uk kiemelkedõen sok idõt tölt munkával
A válaszoló újságírók között átlagosan 43,5 órát töltenek hetente újságírással. Alig felük, 46%-uk dolgozik hetente – a teljes állásnak megfelelõ – legfeljebb 40 órát. Ha azokat vesszük, az Eurobarometer útmutatása szerint, akik egy héten több mint 48 órát töltenek munkával, a magyar újságírók 43%-áról mondható el, hogy kiemelkedõen sokat dolgozik. Magyarország e tekintetben nemcsak az EU15-k, hanem az újonnan csatlakozott országok átlagát is megelõzi, 37% azok aránya, akik kiemelkedõen sokat dolgoznak. Úgy tûnik a hazai átlagnál az újságírók heti munkával töltött ideje ennél is több, de errõl az alacsony esetszám miatt kevéssé állíthatunk biztosat.

E tekintetben is a napi megjelenésû médiumoknál dolgozók tûnnek a legelfoglaltabbaknak (48,3 óra), õket az online-újságírók követik (47 óra). Legkevesebbet a hetente megjelenõ médiumok újságírói dolgoznak (38,9 óra). Az újságírók „szakterülete” nem befolyásolja a munkával töltött idõt, a gazdasági újságírók sem dolgoznak többet. Egyedül a nyomtatott sajtónak írók dolgoznak valamivel kevesebbet (41 óra), mint az elektronikus médiumoknál dolgozók (49 óra). Az újságírók, minél tapasztaltabbaknak tartják magukat, annál többet dolgoznak egy héten, a pályakezdõk (22,8 óra) és a csak pár éves tapasztalattal rendelkezõk (40,1 óra) lényegesen kevesebbet írnak hetente, mint például a magukat széles körben ismert, tapasztalt újságírók (49,6 óra).

Autonómiájuk magas, lojalitásuk közepes
Az újságírók saját megítélésük szerint meglehetõsen magas autonómiával rendelkeznek munkájukban mind a feladataik tartalmát, mind az elvégzésük módját tekintve. Közel kétharmaduk (63%) érzi úgy, hogy nagy befolyással van arra, hogy milyen feladatokat és azokat hogyan végzi el, alacsony fokú autonómiáról az esetek mindössze 4%-a árulkodik. Az EU15-ök esetében a munkájukat tekintve alacsony autonómiával rendelkezõk átlagosan 17%-ot tesznek ki, Magyarországon ennél jóval többen, 31%-nyian vannak. Viszont látható, hogy az újságírók jóval magasabb fokú önálló döntéslehetõséggel rendelkeznek munkájuk során, mint a többi foglalkozás képviselõje.

Az egyes újságírói csoportok közül az online médiumoknak dolgozók rendelkeznek a legnagyobb autonómiával munkájuk során, köztük a magas fokú autonómiával rendelkezõk aránya 77%. A napi és a heti megjelenéssel dolgozók között közel egyezõ a magas autonómiával jellemezhetõk aránya (58, ill.56%). A ritkább megjelenésû médiumok újságírói esetében a magas autonómiával rendelkezõk aránya is magasabb (62%), viszont közöttük találjuk a legtöbb kifejezetten alacsony autonómiával rendelkezõt is (7%).

Az újságírói területtel nem függ össze az autonómia, viszont az újságírói vélt és valós tapasztalat nagyban meghatározza. Az iskolai végzettség, a szakmában eltöltött idõ és az önbesorolás alapján kialakult tapasztalati mutató szerint a legtapasztaltabbak között a kifejezetten magas autonómiával rendelkezõk aránya 90%-os, a legkisebb tapasztalattal rendelkezõk esetében ugyanez az arány mindössze 59%. Az önállóságot támasztja alá az is, hogy az újságírók munkaadó iránti lojalitása kifejezetten közepesnek mondható (átlag: 3,4 az ötfokú skálán), és elenyészõ azok aránya (1,4%), akik kifejezetten magas fokú lojalitással rendelkeznek.

Valamivel jellemzõbb rájuk, hogy büszkék a munkahelyükre (3,9), hogy hajlandóak annak sikeréért keményen dolgozni (4), és hogy azonosulni tudnak a munkahelyük által vallott értékekkel (3,8), de mindez nem jelenti azt, hogy elutasítanának egy magasabb fizetéssel járó állást, hogy saját szervezetüknél maradjanak (2,9), és nem számítanak elõrejutásra saját munkahelyükön (2,7), ennél még azt is jobban el tudják képzelni, hogy másik szervezetnél találnak majd jobb állást (2,9). Az egyes újságírói csoportokról csak az mondható el, hogy az online és a napi megjelenésû médiumoknál dolgozók valamivel nagyobb esélyt látnak az elõrelépésre a saját szervezetükben, és kevésbé bíznak abban, hogy másik vállalatnál jobb állást találnak a közeljövõben.

A válaszadók egyötöde legalább gyakran veszélyesnek vagy egészségtelennek ítéli munkakörülményeit
A mintába került újságírók kevesebb, mint egyötöde ítéli legalább gyakran veszélyesnek vagy egészségtelennek (16%) munkakörülményeit, 19 százalékuk tapasztalja, hogy gyakran vagy mindig megfájdul a feje munka közben, illetve azt, hogy a munka után izomfájdalmai vannak (22%). A három kérdésre adott válaszokból létrehozott mutató alapján megállapítható, hogy az elért újságírók és az összes magyar munkavállaló azonos hányada végez fizikailag megterhelõ munkát (17%).

A magyar átlag magasabb a 15 tagú (12%) vagy a kibõvített Európai Unióban (13%) mértnél, az új tagok közül megegyezik a szlovák aránnyal, és alacsonyabb, mint Litvániában (18%), Máltán (19%), vagy Lengyelországban (27%). A megkérdezett újságírók válaszai alapján beigazolódni látszik, hogy a naponta frissülõ vagy online médiumoknál végzett munka nagyobb arányban (20%) terheli meg az újságírókat, mint a ritkábban megjelenõknél végzett (14%). A fizikai leterheltség attól függõen nem tér el érdemben, hogy az egyes újságírók milyen területtel foglalkoznak. Annyi azonban alacsony elemszámok mellett is valószínûsíthetõ, hogy a gazdasági újságírók a nemzetközi és a bulvárhírekkel foglalkozó kollégáiknál kellemesebb körülmények között dolgoznak.

Az újságírók 32%-t pszichológiailag megterheli a munkája
A kérdõívet kitöltõ újságírók több mint háromötöde (63%) gyakran vagy mindig stresszesnek érzi munkáját – mindössze 3 százalékot tesznek ki azok, akikre ez soha nem igaz. A megkérdezettek felével fordul elõ, hogy gyakran vagy mindig kimerülten megy haza munkahelyérõl (50%), 40 százalékának pedig gyakran vagy mindig nehezére esik ellazulni a munkanap végeztével. A munkával járó szóbeli sértegetésben a többségnek egyáltalán nincs (33%), vagy csak ritkán (35%) van része.

A négy kérdés összevonásával kialakított mutató alapján az újságírók valamivel kevesebb, mint egyharmadát (32%) pszichológiailag megterheli a munkája. Ez néhány százalékponttal magasabb, mint a nemzetközi felmérésben szereplõ magyar átlag (26%). Az országos arány a harmadik legmagasabb a kibõvített Európai Unióban, megközelíti a 25 tagú unió átlagának (16%) kétszeresét; Görögországon (37%) és Cipruson (28%) kívül senki nem áll Magyarország elõtt a rangsorban. A mintába került újságírókon belül a gyakoribb megjelenésû médiumnál dolgozók megterhelõbbnek érzik munkájukat, a belpolitikával és a bulvárhírekkel foglalkozókat pedig a többiekhez képest lelkileg jobban megterheli a munkájuk (bár a részletes bontás az alacsony elemszámok miatt csak fenntartásokkal fogadható el). Ugyanígy óvatosan állapítható csak meg az – az egyébként logikusnak tûnõ összefüggés –, hogy a pszichológiai megterhelés nagyobb az otthonukon kívül aránylag többet dolgozók körében.

A magyar újságírók családjának 47%a megszenvedi a munkahelyi megterhelést
A pszichológiai megterheléshez hasonlóan Magyarország abban is dobogós az EU-országok rangsorában, hogy lakosai magánéletére mekkora mértékben telepednek rá a munkahelyi problémák. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat alapján elmondható, a magyarok 34 százalékának családja megszenvedi a munkahelyi megterhelést, míg a kibõvített unióban ez csak a lakosság ötödére (20%) jellemzõ.

A 4 kérdés válaszait figyelembe vevõ mutató alapján a magyar újságírók körében a hátrányos helyzetû csoport 47%-ot tesz ki. A három összehasonlítási szempont közül ez mutatja a legnagyobb eltérést. A megkérdezettek közel felével (47%) legalább gyakran elõfordul, hogy munkája miatt nem jut elég ideje partnerére, családjára – csupán 8 százalék olyan szerencsés, hogy ez sosem fordul elõ vele. Az elért újságírók négytizede (41%) ritkán, további négytizede (41%) gyakran vagy mindig úgy érzi munkája után, hogy túl fáradt ahhoz, hogy élvezze az otthon végzett tevékenységeket. Ugyancsak 40 százalék körüli azoknak az aránya (38%), akik gyakran vagy mindig a munka utáni fáradtságra vezetik vissza, hogy nem találkoznak barátaikkal – ilyen helyzetbe mindössze 9 százalékuk nem kerül soha. A kifejezetten munkahelyi feszültségbõl származó családi, magánéleti konfliktus sem ritka, a mintába kerültek egyötöde (21%) úgy véli, partnere, családja gyakran vagy mindig megelégeli az újságírói hétköznapokból eredõ feszültséget. Az újságírók egyötödének (20%) nincs ilyen tapasztalata.

Az újságírói csoportok közötti érdemi eltérést egyedül a foglalkozási terület szerinti összevetés mutat, de – mint az elõzõ esetekben – az alacsony elemszámok itt sem tesznek lehetõvé határozott megállapításokat. A bulvárújságírással foglalkozók tûnnek a legrosszabb helyzetben lévõknek, de a kulturális-tudományos területen tevékenykedõk is valószínûleg nagyobb arányban érintettek, mint más kollégáik. Valódi összefüggésnek tûnik azonban, hogy a nagyobb arányban otthon végzett munka nem növeli, hanem csökkenti a magánélet munkának való alárendelõdésének esélyét.

Az írás a Pressonline és a Suvet:Research által készített kutatási elemzéseken alapul.

Online újságíró kutatás 2005, www.muosz.hu, 2005. november 10.